Sokat gondolkodtam, milyen eseményt lenne érdemes szervezni, ami személyes, ad valamit a résztvevőknek, lehet beszélgetni, kapcsolódni, és nem kell semmiféle extra tudás, ismeret, képesség hozzá. Nem kell egy adott témában jártasnak lenni, nem kell egy sportot jól, vagy rendszeresen űzni, vagy egy napot rászánva intenzíven túrázni, de mégis szabad levegőn lehet együtt lenni. Így született meg a séta és beszélgetés program alapötlete bennem, amit egy kedves barátommal, Bencével finomhangoltunk és belevágtunk.
Fontosnak tartom/tartjuk, hogy legyen egy lehetőség, ahol személyesen lehet kapcsolódni, és bárki számára elérhető. Ahol idegen emberek gyűlnek össze, de mégis azonnal el tudunk kezdeni kettesével, hármasával, többesével beszélgetni. Odafigyelünk egymásra, a beszélgetőpartnerre is, és arra is, hogy mindenki meglegyen, ne szakadjunk nagyon szét.
Legyen pár óra az életünkben, amikor kint vagyunk és jelen vagyunk, nem telefont nyomkodunk vagy az online térben vagyunk, hanem megéljük a jelent és közben beszélünk, beszélgetünk, hallgatunk és figyelünk. Egymásra, magunkra.
Nagy öröm látni, hogy 6-8 teljesen idegen ember milyen nyitottsággal érkezik és aztán kezd el beszélgetni, amin elindulunk. Azt gondolom, hogy ez egy olyan világban, amit erősen meghatároz az online tér, hogy egyszerre rengeteg inger ér minket, nagyon nagy érték az az idő, amikor ebből kiszakadunk és figyelünk valakire, figyelnek ránk.
